2016. április 21.
Bronzkori kerámiák helyreállítása – Állandó kiállítás III.

navigáció » Műtárgyvédelem » Bronzkori kerámiák helyreállítása – Állandó kiállítás III.

  • A Savarai Múzeum új állandó kiállításába került bronzkori kerámiák újrarestaurálásánál a cél a korszerű, időtálló anyagok alkalmazása és az esztétikai megjelenés javítása volt. A korábbi elnagyolt, durva kiegészítések kiigazítása nem kevés munkát igényelt, de elengedhetetlen volt a színvonalas bemutatás érdekében.

    A bronzkori fazekasmunkák nagy része változatos formájú és méretű háztartási edény: csészék, bögrék, korsók, fedők, nagyobb tálak, hombárok. Az edényeket agyaghurkákból, agyagszalagokból kézzel építették fel, bőrkemény állapotban polírozták és díszítették őket. Agyagból készítettek szövőszéknehezéket, hálónehezéket, tűzikutyát és házi oltárokat is.

    A kiállításra került tárgyak kétharmadánál a porózus kerámiafelületbe beült a porréteg szürkés, kopott hatást eredményezett.  A régi kiegészítések, ragasztások sok helyen megrepedtek, kitörtek, vagy egyszerűen csak durván, elnagyoltan voltak elkészítve. Volt olyan bronzkori edény, ahol a kiegészítést szinte csak felcsapkodták a felületre, de nem dolgozták el és nem igazították a felülethez.

    Első lépésben nedvesített ronggyal óvatosan le kellett törölni a tárgyakat. Különösen óvatos bánásmódot igényeltek a már korábban ragasztott és kiegészített kerámiák. Sok esetben a portalanítás után váltak láthatóvá a szerkezeti hibák, repedések, meggyengült kiegészítések. Tisztítást követően a szétnyílt ragasztásokat meg kellett erősíteni, a hiányok pótlása, a törésvonalak menti csorbulások feltöltése ezután következhetett. A kiegészítés előkészítése azon kerámiák esetében volt időigényesebb ahol a régi pótlásokat nem dolgozták el. Néhány bronzkori kerámia esetében szinte csak elnagyoltan „feldobálták” a színezett gipszet, de az eredeti felülettel nem hozták szintbe.  Érdesek, durvák, egyenetlenek voltak ezek a részek. Ilyen esetekben először a régi kiegészítéseket kellett lecsiszolni és utána lehetett a fennmaradó hiányokat pótolni. A korábban beavatkozáson átesett tárgyaknál, a többszörös kiegészítések zavaróan foltszerű hatást eredményeztek, ezért kellett pontozásos retust alkalmazni. A technika előnye, hogy a kiegészítések megkülönböztethetőek maradnak, de látványban mégis egységes képet alkotnak az eredeti kerámia felületekkel. A tárgyak az újrarestaurálást követően méltó módon mutatják be a bronzkori fazekasság sokszínűségét és szépségét.

    Restaurátor: Ferencz Eszter

    Kiállítás kurátora: Nagy Marcella régész