2013. augusztus 5.
Diplomamunkáink IV. - Zsolnay dísztál restaurálása

navigáció » Műtárgyvédelem » Diplomamunkáink IV. - Zsolnay dísztál restaurálása

  • Ez a nagyméretű, 48 cm átmérőjű áttört dísztál töredékesen, hiányosan és egy korábbi hanyag, elcsúszott ragasztás nyomait hordozva került restaurálásra. Az eredetileg kilenc darabra tört tálon a korábbi ragasztótól való alapos tisztítás és precíz újraragasztás, majd a törések, repedések és apró hiányok kitöltése után kerülhetett sor a perem hiányzó részeinek pótlására. Ehhez a perem ép részéről szilikon negatívot kellett venni, majd a kész negatívot a meglévő töredékhez pontosan illesztve lehetett a kiegészítést kemény gipszből elkészíteni. Egy a perem vonalába becsapolt acélsodrony tette a súlyos gipszkiegészítést stabillá. A színezés a tál öblét és karimája alatti részt díszítő csigamintás ezüst felülettel kezdődött: az alapozásra puha ecsettel rásimított ezüstfólia alól kirajzolódtak a negatívval átmásolt, érdes felületű csigavonalak. A további festést retuspisztollyal történt, majd az egész tál áttetsző lakkbevonatot kapott a máz imitálására.

    A témavezető Csáki Klára, a pécsi Janus Pannonius Múzeum főrestaurátora volt.

    A tál tervezésének és készítéstörténetének felkutatása talán még a restaurálásánál is izgalmasabb feladatot jelentett. A pécsi Zsolnay Múzeum adattárának „Fazon-könyvében” megtalálható volt a tál formaterve, „Dekor-könyvében” pedig mintaterve. A fellelhető irodalom és Hárs Éva művészettörténész segítségével a tál tervezőjét és tervezési idejét is be lehetett határolni. Ezek szerint 1884-ben illetve 1885-ben készültek a tervek nagy valószínűséggel Zsolnay Vilmos egyik leánya, Júlia által. A mester három gyermeke, Teréz, Júlia és Miklós tevékenyen kivették részüket a gyár munkájából. Teréz írja emlékirataiban: „Míg atyánk és fivérünk a technikák fejlesztésén, az üzem bővítésén, a gyár nagyításán és az üzleti összeköttetés megteremtésén dolgozott, nekünk a formák és dekorok megtervezésének szép munkája jutott.” Majd máshol ezt olvashatjuk: „Idővel a lányok között megoszlott a munka: Teréz a magyaros népi hagyományokat elevenítette fel, Júlia a keleti motívumkincs díszítményeit alkalmazta.” Majd máshol ezt olvashatjuk: „Idővel a lányok között megoszlott a munka: Teréz a magyaros népi hagyományokat elevenítette fel, Júlia a keleti motívumkincs díszítményeit alkalmazta.”

    A restaurálásról készült teljes cikk megtekinthető:

    Edőcs Judit: Zsolnay dísztál restaurálása, Műtárgyvédelem, 1993/22., MNM, Budapest, 1993. 61-72 pp.