2016. május 31.
Karcolt jelekkel díszített rézkori agyagtárgy újrarestaurálása – Állandó kiállítás IV.

navigáció » Műtárgyvédelem » Karcolt jelekkel díszített rézkori agyagtárgy újrarestaurálása – Állandó kiállítás IV.

  • A Savaria Múzeum felújított állandó kiállításának különleges darabja egy kora rézkorból származó karcolt díszes agyagtárgy. A kerámia régi rekonstrukciója elöregedett. Lebontása után derült ki, hogy az eredeti megmaradt felületek más formai kiegészítést igényelnek. Az újrarestaurálást követően át kell gondolni az eddigi meghatározást, funkciót is.

    A tárgy a 80-as évek elején került elő Kisunyom – Nádasi tábla területén történt szondázó ásatáson. A feltárásokat Károlyi Mária régész vezette. Az erősen hiányos kerámia akkoriban egy rekonstrukciós pótlást kapott. A régi kiegészítés elnagyolt, vaskos záródása miatt „kanál” töredékként került meghatározásra. A rossz minőségű gipsz pótlás az évek során elvált az eredeti felületektől, így láthatóvá váltak újra az agyagtárgy valódi ívei. Az alapforma egy ovális lapos elem, karcolt díszekkel, rovátkolt szélekkel, közepén egy széles furattal. A hátoldal felől csatlakozó „nyélrész” eddig egy vaskos, egyenes lezárású kiegészítésben fejeződött be. A helyreállítás során vált láthatóvá, hogy eredetileg ez a forma nem egyenes falú, hanem íves. Záródása finoman elvékonyodik és a külső oldal felől a tárgyon átmenő furat irányába befelé lejt.

    A tárgy különlegessége a rajta lévő karcolt jelek halmaza. Ismétlődés nincs a rajzolatok között, de hét különböző egységet lehet elkülöníteni. Károlyi Mária régész ezt a témát nagyon alaposan körbejárta és párhuzamba állította más, hazánkban és bulgáriai területen ismert rézkori jelekkel valamint a krétai jelírással. Az egyik rajzolatot hasonlónak találta a „hajó” jelölésekkel. A kerámia funkciója ma még nem tisztázott.

    A restaurálás során először a régi meglazult kiegészítéseket kellett óvatosan lebontani. A kiegészítésnél az eredeti íveknek megfelelő formák kialakítása volt a cél. A „nyélrész” furatának helyét plasztilinből kellett megmintázni és utána lehetett az elvékonyodó, ívesen befelé lejtő záródást elkészíteni. Az újrarestaurálás során egy karcsúbb vonalú forma bontakozott ki.

    A kerámiatárgy izgalmas, sok kérdést felvető darabja az új állandó kiállításnak.

     

    Restaurátor: Ferencz Eszter

    Régész: Károlyi Mária

    Kurátor: Nagy Marcella

    Forrás:
    Károlyi M. (1992): A korai rézkor emlékei Vas megyében. Kisunyom – Nádasdi tábla. – Őskorunk 1. pp 16 – 31.

    Károlyi M. (2004): Őskori történelmünk déli kapcsolatai. Kőkori és rézkori kultúráink. – In: Barabás J. (szerk.): Napszülöttek. Savaria földjének ősi kultúrái a rómaiak előtt. Delta Univerzál, Szombathely, p. 219.