2013. június 13.
Neolit festett kerámiák restaurálása

navigáció » Műtárgyvédelem » Neolit festett kerámiák restaurálása

  • Szombathely, Oladi-plató területének régészeti feltárása során, 2006-2007-ben rengeteg festett kerámia töredék került elő a késő neolitikum, kialakuló lengyeli kultúra idejéből (ásatást vezető régész: Ilon Gábor). Sajnos a dobozszámra bekerült mennyiség ellenére, átválogatás után, nagyon kevés edényt, edénytöredéket sikerült összeépíteni. Többségében csőtalpas tál töredékek, kis bütyökdíszítésű edények és néhány egyedi forma körvonalazódott. A kerámiák mindegyike kézi formázással készült. Vannak közöttük vékonyfalúak és vastag durva felületűek. Az alapanyagról elmondható, hogy nagyobb százalékban erősen kvarcos, szemcsés agyagot használtak, csak a vékonyfalúak készültek finomított agyagból. Égetést követően elég erős maradt a kerámia, köszönhetően a magasabb kvarc tartalomnak, hiszen így az üveges állomány a kerámiában magasabb százalékban van jelen. A edényeket festették, az anyagvizsgálat megállapította, híg agyagpéppel keverve vitték fel a felületre a porított földfestéket. Az alapszínként alkalmazott vörös festék érezhetően erősebben kötődik a kerámia felülethez, ezt valószínűsíthetően alacsony hőfokon égetés után fixálták a felületen. A narancs, sárga, fehér pigmentek gyenge fizikai erővel kapcsolódtak, sérülékenyek voltak, könnyen leperegtek. Megfigyelhető, hogy az edények külsejét és belsejét egyaránt díszítették. Sajnos a festett felületek nagyon megkoptak, így sok helyen a megmaradt minta, díszítés csak nyomokból, épen maradt szakaszokból kikövetkeztethető.

    A töredékek feltárási állapotban kerültek a restaurátor műhelybe. Tisztítás során a földes lerakódást kellett eltávolítani a felületükről. A pergő, gyenge megtartású festékréteg miatt ez nagyon időigényes feladat volt. Óvatos nedvesítés után, rétegenként haladva, mikroszkóp alatt lehetett a földes réteget elvékonyítani, a megtisztított szakaszokat pedig azonnal konzerválni. A töredékek száradása és ragasztása után lehetett a kiegészítést megkezdeni. Több esetben a hiány olyan nagymértékű volt, hogy, csak ideiglenes drótváz segítségével lehetett a tárgyakat összeépíteni, és a hiányzó felületekhez másik edényről kellett negatívot venni. A kiegészítő anyag felhordását több lépcsőben, kicsit nehézkesen lehetett megoldani. A felület megmunkálásánál szintén igen óvatosan kellett eljárni, nehogy a festett, levédett felületek sérüljenek. Az ideiglenes rögzítéseket a hiányok pótlása után el lehetett távolítani.

    Ez a fajta kiegészítés már rekonstrukciónak is tekinthető, hiszen a tényleges alapformát a pótlás adja, és a megmaradt eredeti töredékek ennek segítségével válnak értelmezhetővé, statikailag stabillá.Ilyenkor a kiegészítő anyagnak színben, felületben egyértelműen megkülönböztethetőnek kell lennie. A módszer csak történeti szempontból kiemelt tárgyak esetében indokolt. A tárgyak restaurálása után javaslat történt a kiemelt darabok rekonstrukciójának elkészítésére, hogy az eredeti festés kiállításon a szemlélődő számára könnyebben értelmezhető legyen. A minták rajzolata a tárgyakon erősen megkopott, de követhető. Az elképzelés támogatására előzetesen rekonstrukciós rajzok készültek.

    Restaurátor: Ferencz Eszter