2017. június 21.
Római kori üveggyöngyök a restaurátorműhelyben

navigáció » Műtárgyvédelem » Római kori üveggyöngyök a restaurátorműhelyben

  • Készítéstechnikai szempontból változatos megoldással készült római kori gyöngyöket kellett előkészíteni a Savaria Múzeum megújuló állandó kiállítására. A raktárból kiemelt tárgyegyüttes darabjait elsődlegesen megtisztították és drótvázra fűzték fel. Újrarestaurálásuk során lehetőség nyílott alapos megfigyelésükre.

    Lelőhelyükről pontos adat nem áll rendelkezésre. Az üveggyöngyök mennyiségre egy karkötőt és egy nyakláncot adnak ki. Színük a kék és zöld különböző árnyalataiban játszik. Az egyszerűbb típusok között van gömb alapból alakított kettőskónikus formájú, kézi formázással készült hengeres és hatszög alapú hasábos, opak és áttetsző változat. Ránézésre ezek egyszerűnek tűnnek, de készítésük gyakorlatot, gyorsaságot igényelt. A hengeres változat között van olyan áttetsző zöldeskék árnyalatú, amelyiken hengerelés közben, még képlékeny állapotban megcsippentették a végeket, vékony szálat húztak belőle és tekercselő mozdulattal peremet formáztak, így zárva le a gyöngyöket. Általában a peremet öntéssel alakították, de ebben az esetben szabályosság nem figyelhető meg. Az üvegszálak a testből indulva, elvékonyodva, szinte kunkorítva zárják le a gyöngyöket. Szintén érdekes megoldással készültek a háromtagú, négyszög alapú, kék, hosszúkás gyöngyök. Általában a többtagú gyöngyöket is formába öntéssel készítették. Ezek a változatok azonban kézi alakításúak, és a tagozódás inkább tekercselő mozdulatot feltételez. A szélesebb sávokat vékonyabbak tagolják, nem vesznek fel szabályos alakot. Technikai szempontból érdemes elgondolkodni, hogy a gyakorlatban ezt milyen megoldással valósították meg. Formába öntéssel egy darab sötétkék poliéder gyöngy készült.

    A gyöngyök szerkezetileg jó állapotban voltak. Korábban felületükről a lazább kötődésű szennyeződéseket már eltávolították, és rézdrótra fűzték fel a nyaklánc és a karkötő darabjait. A karbonátos jellegű szennyeződések azonban a felületen maradtak, ettől fénytelenek, kopott hatásúak voltak az üveggyöngyök. A mélyedésekben ezek a karbonátos lerakódások masszívan beültek, és szürke foltokként jelentkeztek. Első lépésben a gyöngyöket a rézdrótról le kellett bújtatni, ezután következhetett az alapos tisztítás. Az üvegfelületek, még a mélyedések is, gyönyörűen megtisztultak, a gyöngyök visszakapták eredeti fényüket. A restaurátorműhelybe érkezésükkor rézdrótra voltak fűzve, de ez a megoldás nem szerencsés, mert ahol a gyöngyökön lévő lyukak kisebb átmérővel rendelkeztek, ott erősen megfeszült az üvegfal. Félő volt, hogy az ép darabok eltörnek. Újrafűzésnél vékony damilra kerültek a már megtisztított gyöngyök. Könnyen mozgatható, a kiállítási installációhoz igazítható állapotba került így a karkötő és a nyaklánc is.

     

    Restaurátor: Ferencz Eszter

    Kiállítás kurátora: Anderkó Krisztián régész