2015. április 1.
Szórvány töredékekből edények - Vaskori objektum kerámiáinak restaurálása

navigáció » Műtárgyvédelem » Szórvány töredékekből edények - Vaskori objektum kerámiáinak restaurálása

  • A régészeti kerámiák restaurálása során a legtöbb időt igénylő feladat a szórványként beérkező töredékek átválogatása, az összetartozó felületek elkülönítése. Jelentős koncentráció szükséges ehhez a feladathoz, hiszen nem egyszerű több tálcányi hasonló színű, néha rossz törésfelületű darab között az összefüggéseket megtalálni. Sajnos ritka a látványos eredmény, most mégis egy ilyen munkáról számolunk be.

    M86-os elkerülő Szeleste-Csorna szakaszán 2012-ben a 11. lelőhely KE14 számú objektumából vaskori kerámiák kerültek elő. Négy edényt körülhatárolható mellékletként emeltek ki, in situ állapotban. A többi töredék ömlesztve, nagyméterű papírzacskókban, szórványként érkezett a restaurátor műhelybe. A bekerült kerámia töredékek többsége jó megtartású volt, kivéve a 4. mellékletként felvett urnát. Itt a legfőbb problémát az erősen elmállott törésfelületek okozták. A talajban eltöltött idő alatt végbemenő eróziós folyamatok erősen lekoptatták, gyengítették a megmaradt felületeket. Nagyon nehezen lehetett összeépíteni, szinte rekonstrukciós megoldásként készült el a teljes kiegészítése.

    Tisztítást követően, ragasztás során, a háromzacskónyi szórvány kiválogatása, és az egymáshoz illeszkedő töredékek összetalálása igényelt hosszabb időt. A ráfordított energia azonban kellemes meglepetéssel szolgált. Végeredményként a négy körülhatárolt melléklettel együtt, 15 edényt, edénytöredéket lehetett elkülöníteni és csak minimális szórványtöredék maradt külön. A kerámiák között volt nagyon finoman megmunkált, kidolgozott, vékonyabb falú és durvább, vastagabb falú, egyenetlenebb formájú kerámia egyaránt. Sok esetben jelentős hiányok mutatkoztak és csak ideiglenes rögzítéssel lehetett az összetartozó felületeket megtartani. A kiegészítést követően formailag rendkívül változatos tárgyak sorakoztak fel. Különlegességként a tálak és edények mellett még egy parázsfedő is rekonstruálhatóvá vált a nagyfokú hiányok ellenére.

    A helyreállított tárgyegyüttes most már lehetőséget nyújt az objektum funkciójának meghatározására, egyéni és lelőhely viszonylatban egyaránt. 

    Restaurátor: Ferencz Eszter

    Régész: Hornok Péter