2016. február 29.
Vaskeresztesi nagyméretű vaskori urnák helyreállítása - Állandó kiállítás I.

navigáció » Műtárgyvédelem » Vaskeresztesi nagyméretű vaskori urnák helyreállítása - Állandó kiállítás I.

  • A Savaria Múzeumban 2015. őszén sikerült megnyitni az új állandó kiállítás első szakaszát, ami az őskor legszebb Vas megyei leletanyagát vonultatja fel. A reprezentatív kiállításra kerülő tárgyak előkészítése nem kis feladatot jelentett a restaurátoroknak. A tárgyak közel 40 év régészeti anyagából kerültek ki.

    Időben visszafelé haladva, először Vaskeresztes határában 1978-80. között feltárt vaskori halomsíros temetkezés kerámia urnáinak újrarestaurálásáról esik szó. A nagyméretű edények a temetési szertartások kellékei voltak. Formájuk a korszakra jellemző kihajló peremű, kúpos nyakú, meredek szögben kihasasodó, talp felé erősen szűkülő típus. Feketére, vörösre festett meander motívumokkal díszített és grafitos felületű egyaránt megtalálható köztük.  Jellegzetes a körben elhelyezett 4 plasztikus állatfej dísz, ami több urnán is látható.

    A nagyméretű kerámiákat több mint 30 éve restaurálták. Alapvető probléma volt a tárgyaknál a porózus kerámiafelületbe beült porréteg. Ettől szürkének és kopottnak tűntek. Óvatos tisztítás után a meggyengült ragasztásokat kellett megerősíteni és a kipergett kiegészítéseket pótolni. A vaskeresztesi urnák közük kettő esetében, a korábbi helyreállítás során, a gipszkiegészítések lecsiszolásakor túl durva csiszolópapírt használtak és a selyemfényű és a grafitos réteget csúnyán felkarcolták az eredeti felületeken. Első ránézésre úgy tűnt, mintha egy fehér lepedék lenne ezeken az edényeken, de csak a mély karistolások okozták ezt a hatást. Speciális felületvédő anyag felhordása után viszont optikailag jelentősen csökkent ez a probléma. Az urnák megjelenése egységesebbé vált, felületük struktúrája látványosan javult. 

    Egyedi megoldást kellett alkalmazni a vaskeresztesi meandermintás nagyméretű vörös urna szerkezetének megerősítésére. A kerámia erősen kihasasodó formája miatt, az eredetileg alkalmazott ragasztás nem tudta megtartani a töredékeket, és az edény több helyen a törésvonalak mentén szétnyílt. Félő volt, hogy teljesen elengedi a töredékeket és az urna beomlik. Szétbontani értelmetlen és felesleges munka lett volna. Az egykori kiegészítés nagyon jó minőségű volt, a bontás közben pedig csak az eredeti töredékek sérültek volna. Megoldásként a meggyengült törésvonalak mentén óvatosan az amúgy is pergő kiegészítéseket el kellett távolítani. Az így szabaddá vált mélyedések ragasztóval lettek tömítve. Ezt a megerősítést csak szakaszonként lehetett alkalmazni, nehogy túlterhelődjenek a töredékeket tartó ragasztó rétegek, és az urna saját súlya folytán összeomoljon. A megerősítésnek ez a módja szinte egy műgyanta hálóként funkcionál a törésvonalak mentén stabilan tartva a kerámiát. A hiányok kiegészítése után retussal kellett az eredeti felülethez igazítani a régi és új pótlások színét.

    A restaurálás eredményeként az urnák szerkezetileg stabilan, gyönyörű élénk színüket, fényüket visszakapva láthatóak az új állandó kiállításon.

    Restaurátor: Ferencz Eszter

    Régész: Fekete Mária

    Kiállítás kurátora: Nagy Marcella régész