Sabaria a középkorban
Savaria Múzeum, 2019. június 22. 17.00
Vas megye és Sabaria/Szombathely városa a népvándorlás- és középkorban
A Változó kultúrák a változó tájban című állandó kiállítás III. termének megnyitója
A megújuló állandó kiállítás népvándorlás- és középkori egysége a római birodalom bukásától a 17. század elejéig vonultat fel régészeti leleteket. A kiállítótér népvándorlás kori egysége Vas megye területéről származó leletekből építkezik, míg a középkori Szombathely város történetét mutatja be kitekintéssel az Árpád-kori megyeszékhelyre, Vasvárra és környékére. A korszakok között az összekötő kapocs az út, amelyet a római korban építettek, és a későbbi évszázadokban is használtak. A korszakok közötti másik összekötő kapocs a Savariai születésű Szent Márton tisztelete. Miatta látogatott el Nagy Károly Savariába, alapította meg a Szent Márton templomot, és tette ismertté a várost Európa-szerte.
A római kor után környékünket birtokba vevő változatos eredetű népcsoportok – gótok, hunok, langobardok – hagyatékát elsősorban temetőikből ismerjük. Ékkőberakásos nemesfém tárgyaik mellett helyet kapnak bizánci aranypénzek, a répcelaki gazdag női temetkezés viseleti tárgyai, a Gencsapáti-Kápolnadombon feltárt hun kori temetkezés leletei, egy hun bronzüst darabja, a kismákfai 6. századi ezüsttálka, a korszakban divatos koponyatorzítás tárgyi emlékei, és a szelestei langobard temetőből származó díszes ruhakapcsoló tűk (fibulák), fegyverek, agyagedények, gyöngyök és használati tárgyak, valamint egy-egy teljes női és férfi viseletrekonstrukció.
Az 568-tól a 9. század elejéig tartó avar korszakból lovas temetkezést, pompás lószerszám rekonstrukciót és a férfi és női viseletet, eszközöket, ékszereket, díszes öveket és használati eszközöket találunk. A korszak mitológiájára griffmadár és egy életfa utal.
A korszak falusi házait egy Karoling kori, használati tárgyakkal (bútorokkal, vaseszközökkel, fa- és agyagedényekkel, terményekkel) ellátott boronaház részletén keresztül mutatjuk be.
A középkori forrásokban Sabaria néven említett városba a városfalon nyíló kapun keresztül léphetünk be. A háromszögletű fő teret megjelenítő térben a 17. század eleji város látképe tárul elénk a teret szegélyező házakkal, a várostoronnyal, az ekkor még álló kerek várral és a Szűz Mária-templommal. A téren a városi fejlődéshez elengedhetetlen piac pénzforgalmának emlékeit, valamint a város birtokosait és az általuk adott privilégiumokat bemutató tárgyakat láthatjuk. Betekinthetünk a püspöki borkimérésbe: a kályhával, asztallal, paddal és ivóedényekkel berendezett, 15. század végi helyiségben kocsmáros fogadja a betérőket. A szomszéd helyiségben a város gazdag polgárai által a 17. század elején elrejtett ezüstpoharak és értékes, míves viseleti tárgyak tekinthetők meg.
Ebben a teremben Vas megye Árpád-kori története elevenedik meg a gyepűrendszer térképével, a vasvári sáncon átvezető Vaskapuval, a megyének nevet adó vasművesség emlékeivel, valamint a temetők és települések leletanyagával együtt. Itt ismerhető meg az Árpád-kori megyeszékhely, Vasvár királyi városa, valamint a vasvári káptalan, amelynek 1578-as Szombathelyre költözése következtében lett városunk a római kor után ismét megyeszékhely.
A kiállítás létrehozását támogatta:
Emberi Erőforrások Minisztériuma Kubinyi Ágoston Program
Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata
Vas megye és Sabaria/Szombathely városa a népvándorlás- és középkorban
A Változó kultúrák a változó tájban című állandó kiállítás III. termének megnyitója
A megújuló állandó kiállítás népvándorlás- és középkori egysége a római birodalom bukásától a 17. század elejéig vonultat fel régészeti leleteket. A kiállítótér népvándorlás kori egysége Vas megye területéről származó leletekből építkezik, míg a középkori Szombathely város történetét mutatja be kitekintéssel az Árpád-kori megyeszékhelyre, Vasvárra és környékére. A korszakok között az összekötő kapocs az út, amelyet a római korban építettek, és a későbbi évszázadokban is használtak. A korszakok közötti másik összekötő kapocs a Savariai születésű Szent Márton tisztelete. Miatta látogatott el Nagy Károly Savariába, alapította meg a Szent Márton templomot, és tette ismertté a várost Európa-szerte.
A római kor után környékünket birtokba vevő változatos eredetű népcsoportok – gótok, hunok, langobardok – hagyatékát elsősorban temetőikből ismerjük. Ékkőberakásos nemesfém tárgyaik mellett helyet kapnak bizánci aranypénzek, a répcelaki gazdag női temetkezés viseleti tárgyai, a Gencsapáti-Kápolnadombon feltárt hun kori temetkezés leletei, egy hun bronzüst darabja, a kismákfai 6. századi ezüsttálka, a korszakban divatos koponyatorzítás tárgyi emlékei, és a szelestei langobard temetőből származó díszes ruhakapcsoló tűk (fibulák), fegyverek, agyagedények, gyöngyök és használati tárgyak, valamint egy-egy teljes női és férfi viseletrekonstrukció.
Az 568-tól a 9. század elejéig tartó avar korszakból lovas temetkezést, pompás lószerszám rekonstrukciót és a férfi és női viseletet, eszközöket, ékszereket, díszes öveket és használati eszközöket találunk. A korszak mitológiájára griffmadár és egy életfa utal.
A korszak falusi házait egy Karoling kori, használati tárgyakkal (bútorokkal, vaseszközökkel, fa- és agyagedényekkel, terményekkel) ellátott boronaház részletén keresztül mutatjuk be.
A középkori forrásokban Sabaria néven említett városba a városfalon nyíló kapun keresztül léphetünk be. A háromszögletű fő teret megjelenítő térben a 17. század eleji város látképe tárul elénk a teret szegélyező házakkal, a várostoronnyal, az ekkor még álló kerek várral és a Szűz Mária-templommal. A téren a városi fejlődéshez elengedhetetlen piac pénzforgalmának emlékeit, valamint a város birtokosait és az általuk adott privilégiumokat bemutató tárgyakat láthatjuk. Betekinthetünk a püspöki borkimérésbe: a kályhával, asztallal, paddal és ivóedényekkel berendezett, 15. század végi helyiségben kocsmáros fogadja a betérőket. A szomszéd helyiségben a város gazdag polgárai által a 17. század elején elrejtett ezüstpoharak és értékes, míves viseleti tárgyak tekinthetők meg.
Ebben a teremben Vas megye Árpád-kori története elevenedik meg a gyepűrendszer térképével, a vasvári sáncon átvezető Vaskapuval, a megyének nevet adó vasművesség emlékeivel, valamint a temetők és települések leletanyagával együtt. Itt ismerhető meg az Árpád-kori megyeszékhely, Vasvár királyi városa, valamint a vasvári káptalan, amelynek 1578-as Szombathelyre költözése következtében lett városunk a római kor után ismét megyeszékhely.
A kiállítás létrehozását támogatta:
Emberi Erőforrások Minisztériuma Kubinyi Ágoston Program
Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata