Az állandó kiállítás őskori termeinek előzménye a dr. Bándi Gábor régész-igazgató idején, 1982-ben megnyílt, régészeti és természettudományi tárgyú állandó kiállítás. Az akkor igen modern szemléletűnek számító tárlat koncepciója (az újkőkori séi és a bronzkori velemi település hangsúlyozása) szakmailag mind a mai napig megállta a helyét az egyre sűrűbben születő és újjászülető kiállítások és látványtárak sorában, de megérett arra, hogy modern installációs szempontok szerint teljesen megújítsunk. Vas megye őskori településtörténetét és legszebb őskori régészeti emlékeit bemutató kiállításrész elsősorban teljesen új installációs kiállítási elemek tervezésével, legyártásával és beépítésével valósult meg. Műtárgyvédelmi szempontból megfelelő világítási rendszer épült ki, amely a kiállítás hangulatát és a tárgyak pontvilágítását egyszerre biztosítja. Az alapszínvilág szürke árnyalatú, melyet a színes fotógrafikák és élettel teli rekonstrukciós akvarellek tesznek izgalmassá a letisztult formavilágú installációs közegben. Ebben a semleges alapszínű kiállításban egyértelműen a megye legkorábbi tárgyainak művészi szépségére helyeződött a fókusz. Legszebbek közülük: a séből származó női szobrocskák, az ikervári pattintott kovanyílhegyek, a velemi arany- és bronzművesség remekei, a vaskeresztesi temetési szertartás élénkvörös edényei, a szombathelyi kelta ezüstéremkincs, a csehimindszenti díszített kelta kard. A kialakított modern hatású padlógrafika kijelöli a Látogató számára az ajánlott bejárási útvonalat, mely egyszerre a kiállítás őskori történeti korszakait – újkőkor, rézkor, bronzkor, vaskor – felvonultató idővonalat is jelenti, és mindezek mellett plusz ismeretanyagot is nyújt azzal, hogy bemutatja az őskorban megszokott útépítési technikák változatait egészen a római korig.