SMIDT MÚZEUM
  • Életmód és művészet a 18. században

    A 17. századi egyházi művészetet hazai egyházi emlékek, fa-epitáfium, faszobrok, kolostori munkák, szentek ábrázolásai képviselik az üvegvitrinben.
    Az egy teljes falat beborító reprezentatív galéria egyrészt az egyházi festészet legismertebb szentjeit, bibliai, mitológiai jeleneteket, a Mária-kultusz képeit, fogadalmi képeket, Dorffmeister István „Krisztus a kereszten” című festményét, másrészt a barokk kor kastélykultúráját idéző, gazdagságát tükröző nemesi portréfestészet emlékeit tartalmazza.
    A teremben látható bútorok a késő reneszánsztól kezdve egészen a korai klasszicizmusig felvonultatják a Magyarországon kedvelt alapanyagok, stílusok, díszítőmotívumok teljes skáláját. A legkorábbi bútor az 1600 körül diófából készült, akantuszleveles faragványokkal díszített fekete szék. A fekete sarok bútorai fenyőfa alapon diófaborítással feketére pácolva készültek.
    A kiállításban szereplő intarziás ágy a hagyomány szerint a Szombathelyi Egyházmegye első püspökéé, Szily Jánosé volt. A 18. században kőris-, illetve cseresznyefából készül talpas bölcsőt a Batthyány család több generációjának tagjai használták.
    A kisebbik tálalószekrény üveges részében kaptak helyet az ónbetétes, fehér mázas habán kancsók, korsók, vázák. A nagyobbik tálalóba az óntárgyak – kannák, tálak, tányérok, palackok – kerültek, amelyek fontos kellékeit alkották mind a nemesi, mind a polgári háztartásoknak, és a protestáns egyházak fényűzést kerülő szertartásainak is.
    A 17. században igen kedvelt hangszer volt a házi használatra és zeneoktatásra készült clavichord. Kiállított darabunk Grazban készült, a 18. század első felében.
    A tudományok 18. századi fejlődését könyvek, atlaszok, térképeket, csillagászati eszközök bemutatásával idézzük.