2013. június 5.
Empire asztali óra restaurálása

navigáció » Műtárgyvédelem » Empire asztali óra restaurálása

  •  Az antik hatású órák különleges daraboknak számítanak az iparművészeti tárgyak között, hiszen egyszerre mechanikus szerkezetek és egyben különleges művészeti alkotások. Ebből a furcsa ellentétből adódik varázsuk. Restaurálásuk összetett feladat, mert egy tárgyon belül több anyagfajtával találkozunk. A helyreállítás során ezeket külön kell kezelnünk, de a végén, amikor összeépítjük őket, együtt adják vissza az órák egyedi szépségét.

    Az empire asztali óra a szombathelyi Smidt Múzeum gyűjteményéhez tartozik. Kora a 19. század első felére tehető. A tárgy fő eleme a szögletes két részre szétbontható szürke erezetű márvány óratok, öntött sárgaréz lábakkal, rozetta, levél, női fej alakú rátétekkel valamint háromféle szalagdísszel. Tetején fehér alabástromból aprólékosan kifaragott, köveken ülő, vázát tartó, a klasszikus görög szobrokra emlékeztető női akt látható, kezéből lefelé futó szőlőindákkal,oldalán sima, díszítés nélküli címerpajzs töredékkel. A beépített óraszerkezet vörösréz alapú, zománcozott számlaphoz kapcsolódik.

    Az óra raktárkból, felületi szennyeződéssel és megsárgult, pontatlan korábbi ragasztás nyomaival került a restaurátor műhelybe. A márvány óratok és az alabástrom női szobor törött és hiányos volt. Egyes elemeiket összeragasztották a többit egy kis zacskóban küldték be a tárggyal együtt.  Sajnos a szobor jobb kezének felkarja, bal kezének alkarja és a bal lábszára hiányzott. A réz rátétek nem korrodálódottak jelentősen, de több elem pótlásra szorult. Az óra mechanikai része jó állapotú, de hiányos volt, így jelenleg is csak esztétikailag funkcionál. A zománcozott óralap több apró helyen kipattogott, megrepedt. 

     Restaurálás során egy tárgyon belül több anyag helyreállítási és konzerválási problémáját kellett megoldani. Tisztításnál a felületi szennyeződések és a korábbi ragasztási nyomok lettek eltávolítva.  A törött darabok újra ragasztása után a szobron és óratokon lévő kisebb hiányok kiegészítése történt. A pótlások színkeverésénél cél volt a kőhatás visszaadása, az erezet és a finom selyemfény kialakításával. A hiányzó réz rátétek negatív vétel után, öntvényekből készültek. Felületük retusfestéssel lett színben az eredeti darabokhoz igazítva. Az óralap repedéseinek feltöltése után, a zománchoz igazodó szín keverésével sikerült egységessé tenni a látványt.

    Nagyon fontos volt az alabástrom szobor kiegészítésének kérdése, hiszen szerkezeti szempontból nem indokolt a pótlás elkészítése és esztétikai szempontból sem zavaró a hiány megléte. Az alapkőzetek műszeres vizsgálattal lettek pontosan meghatározva és a későbbiekben a kiegészítések bármikor elkészíthetőek.

     

    Restaurátor: Ferencz Eszter